Megvilágítva

Alább azért került sor a business trip-ek során tett eltévedéseimre, mert egyrészt én ott egyedül voltam, Zoltán nélkül, ritka eset, de így történt, másrészt szerettem volna átadni az idegen földön, idegen városban átélt kínjaimat, hiszen magyarul sem szoktam érteni a terminus technicus-t, angolul/németül, stresszhelyzetben, csomaggal terhelten, a konkrét időpontra érkezés terhétől sújtottan különösen jól ment a mellékutak nélküli célbaérés.

Itthon viszem a GPS-t, vagyis a háznál lévő férfit. Egy kicsit nagyobb ugyan, nem fér el a zsebemben, ellenben alkalmazkodik. Mert mindenkinek megvan a maga Bélája.:)

(elnézően) mosolyogva

Én rosszul tájékozódom, a háznál lévő férfi viszont annyira remekül, mintha neki is lenne beépített mágnes a fejében, idegen városban is tudja, hogy hol vagyunk, merre megyünk, mond olyanokat magas házakkal szorosan körbeépített utakon haladva, hogy a Duna tőlünk keletre van, én meg ilyenkor nézek, hogy egyáltalán hol a kelet, nemhogy a Duna, a kettő meg együtt pláne. 

Én általában eltévedtem a business trip-ek során, Brüsszelben egyszer rendesen, Amszterdamban csak először, Prágában viszont megint csak nagyon, de ott velem volt a lengyel és a török kollegina is, így aztán én nem tévedtem el, csak hagytam magam sodortatni. Egy idő után Zoltán lerajzolta nekem az utakat, honnan hová, de nem ám térképen, mert elég hamar bebizonyosodott, hogy nem látom át teljes egészében őket, hanem papíron kaptam személyre szabott bédekkert.

Még az is megesett, mert bátor voltam, még inkább kíváncsi, hogy a stockholmi reptérről nem taxival mentem a szállodába, ami a legegyszerűbb és számomra leggyorsabb* módja a célállomás elérésének, hanem ezzel, mert 200-zal menni ismeretlen terepen, az nekem való, különben is vagány vagyok. A baj csak akkor érkezett, amikor kiszálltam, mert fogalmam sem volt, hol vagyok, pedig itthon még tudtam. És akkor igénybe vettem a telefonos segítséget, Zoltán pedig türelmesen sorolta, mit és hogy. De legfőképp, hogy hol. És semmi esetre sem ott, ahol én. :)

Ez pedig azért jutott eszembe,  mert az édesapjától kapott egy GPS-t, ez olyan férfidolog lehet, a nők egymásnak biztosan nem adnának ilyen kütyüt, de lehet, hoyg csak nekem nem jut eszembe.  És akkor ő, aki mondom, bárhonnan bárhová és térkép nélkül,  úgy ment fel a faluba, hogy beírta az indulást, majd a megérkezést is, bár megjegyzem, ez a betáplálás több időbe telt, mint maga az út**, megtette az 500 métert oda,  meg vissza is, majd átment a szomszéd faluba is, ahol 125-ször járt már, de képes volt a kert közepén állva beírni a címet, miközben én meg csak vihogtam. A kütyü bent nem hajlandó működni, legalább addig szívjon friss levegőt, ki autóba ül.

És nyomkodja. A Bélát. Mert valamiért ez is férfi, nem nő.

*legbiztosabb

**vö. :nem a cél a fontos, hanem az út

Sportolva

Úszásra járunk, hetente kétszer.

Ennek megfelelően a patak érkezésünkkor még szép, csillámlós, kék, meg zöld, de legfőképpen, hogy átlátszó.

Aztán az úszóbajnok beleveti magát, semmi lemosakodás, meg bemelegítés, mert ez a Zsömle meglátja a patakot és onnantól kezdve az endorfinok átveszik felette a hatalmat. A mozgáskultúra rendkívül fejlett fokát még csak-csak sikerül érzékeltetnem, sajnos azonban  a hanghatás elmarad, pedig. 

A patak, hát az bizonyos változásokon megy át ottlétünk alatt. Igaz, mi is Zsömlével mentünk, varacskosdisznóval jöttünk.

Csepegtetve

Az érkezőknek tanácsos elfogadniuk az alkalmi útlevelet, amellyel eligazodhatnak a helyszínen, és könnyebben megtalálják azokat a standokat, ahol az elnyerhető formatervezett tárgyakban gyönyörködhetnek. Egy kvíz kitöltésével nyereményjátékban vehetnek részt: itt kisorsoljuk az Éva magazin születésnapi ajándékait, többek között a kiállított formatervezett tárgyakat.

forrás

Megfelelve

Arról, hogy a kék  melyik arcát mutatja a zöld mellett, s melyiket a barna mellett, emberi szerepeink jutnak eszembe, az emberi szerepekről az emberi kapcsolatok, a kapcsolatokról a tudatos önismeret, az önismeretről pedig...

Még jó, hogy az ember több mint szerepeinek összessége. És jó, hogy én csak egy textilről beszélek. Esetleg táskákról.

Beleélve

El tudom magam ragadtatni, nagyon is. Szerencsére is.

Mert vannak ezek a mindenféle gondok és bajok, a szív meg oly nehéz tud lenni, súlyos kő, nem más, én pedig ilyenkor, meg olyankor is, mikor éppen nem, hanem hogy inkább pillangó, meg a Schmetterling im Bauch állapotban is, szóval, hogy fogom a fényképezőgépet és teszek néhány lépést, nemcsak térben, de időben is, én akkor kicsit kilépek közületek, hátam mögött sár és ingovány.

Valahogy így képzelem én az öröklétet is, ne nevessetek.

Kend pediglen mit olvas?

Elhanyagoltam a könyves beszámolókat, gondolom, az is az oka ennek, hogy az utóbbi időben nem futottam bele (számomra) érdekes könyvekbe, elolvastam őket, de messze nem éreztem azt az igazán jó érzést, hogy a másnapi korai kelés ellenére is csak még tíz oldalt, még ötöt, na jó, a fejezet végéig, de aztán vége, majd ugyanez  elölről. Nem is volt kedvem írni róluk, de majd most összeszedem magam.

Viszont ehhez kapcsolódóan, meg azért,  mert a FB-on 2500-an vagyunk, játszani fogunk, már akinek van kedve. A részvételhez annyit kell tenni, hogy vagy a FB oldalamon vagy itt, a blogon, meg kell írni kommentben, éppen mit olvastok. Minden szentnek maga felé hajlik, mint tudjuk, én pedig szent sem vagyok. Mint tudjuk.

A játék hírének megosztása ugyan nem kötelező, ám nem is felesleges, ez a játék rébusz része. :)

Határidő: 2012. április 16., hétfő, éjfél. Másnap sorsolás!

Apa,kezdődik!

Nálunk is, végre is.

több fénykép itt

Vlad shawl

Három dolog tetszett nagyon ebben a kendőben, 

egy, hogy mások zaklatása nélkül megkötöttem, nem kérdeztem, pedig nagy kérdező vagyok, 

kettő, hogy én találtam a mintát, én egyedül, mármint nem én találtam ki, hanem, hogy keresgéltem a Rav-on és rábukkantam, korábban ugyanis mindig mentem mások után, a mások által már megkötött kendőket kötöttem én is, lusta vagyok, vagy nem mérem fel, mit tudok, s mit nem, nem tudom,

három, hoyg gyönyörű fonalból gyönyörű mintát kötni nemcsak pihentet, hanem szórakoztat is.

Hogy pedig olybá tűnik, vízszintesen  kötöttem, az különösen tetszik,  nevezzük bónusznak.

Minta: Vlad by Tammy Bailey

Fonal: by Buci

Súly: 78 gramm

Méret: kb. 77 cm x 180 cm

Feltámadva

Nincs itt,  feltámadt! 

Lukács 24,6